Dombóvár

Weboldal

A település neve onnan származik, hogy a honfoglaláskori magyarok a Kapos menti területen gyér számú szláv népességet találtak, akik a folyó árterében lévő kisebb szigeteken éltek, melyeken sok mocsári tölgy volt található. Az említett fafajtát szláv nyelven dobov(o)-nak hívják, innen kaphatta a település a nevének az első tagját. Valószínűleg a XII-XIII. században épített először erődítményt a környékbeli birtok akkori gazdája, a település nevének második tagja „a vár” erre utal.

A mai Dombóvár környéke kedvező földrajzi adottságokkal rendelkezett az ember megtelepedéséhez, s az itt talált leletek azt bizonyítják, hogy mind a kő-, mind a bronzkorban lakott hely volt. Fontos utak vezettek itt a rómaiak idejében Pécsről Győrbe és Óbudára, a rómaiak jelenlétét ugyancsak sok lelet bizonyítja. Az V. század idején „eltűnt” város: Iovia is a környéken lehetett.

A honfoglaló magyarok szláv lakosságot találtak itt, valószínűleg szláv eredetű a város nevének előtagja, a Dombó szó, ami származhat a dombu \\\"tölgy\\\" jelentésű szóból. A környék hamar benépesült, ezt bizonyítják a feltárt honfoglalás-kori sírok. Első ismert erődítménye a mai Szigeterdőben az elmúlt években feltárt téglából épült vártorony, ami a 12. században már állt. Ma is láthatók a Kapos partján a valószínűleg a tatárjárás után épült másik vár romjai, amit ma Gólyavárként emlegetnek. A vár a Kőszegiek 1319. évi veresége után Károly Róbert birtokába került, aki a Csák nemzetségbeli Péterrel más várakért elcserélte. Az új birtokos család a helynév alapján Dombainak nevezte magát. Dombay János halála után felesége, Werbőczy Örzse révén Werbőczy Imre szerezte meg, s a török tőle foglalta el döbröközi várával együtt az 1543-44. évi hadjáratban.

A török hódoltság idején a koppányi szandzsák egyik kerületének (nahije) központja, s a török állandó katonaságot tartott benne. A török kiűzése után a várat felrobbantották, köveinek nagy részét széthordták, mára csak két falcsonk látható belőle.

Mint Tolna megye területének környező részeit, Dombóvárt is herceg Esterházy Pál nádor vásárolta meg, birtokközponttá tette, s ettől kezdve az Esterházyak 1944-ig fontos szerepet játszottak Dombóvár életében. A lakosság az új település első házait a mai Kakasdombon emelte, majd innen terjeszkedett előbb északi, majd keleti irányba.

Az 1767. évi úrbéri összeíráskor Dombóváron már 112 család élt.

Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország Geographiai Szótára című művében többek között az alábbiakat olvashatjuk: \\\"Dombóvár magyar mezőváros Tolna megyében. ... Lakja 1200 kath., 80 zsidó, kath. paroch., derék uradalmi épületekkel. Róna határa első osztálybeli, rétjei jók, szőlőhegye, erdeje bőséges,...\\\"

Dombóvár igazi fejlődését a vasútépítés hozta meg. 1872-ben készült el a Dombóvár-Zákány vonal, majd folytatódott a Dombóvár-Bátaszék- Baja, a Budapest-Pécs, a Dombóvár-Veszprém vonal építésével. 1908-ra Dombóvár előnyös közlekedési helyzetbe került, s ez hatott az ipar fejlődésére is. Az addig mezőgazdasági jellegű településen megjelent a polgárság, s néhány évtized alatt a környék közlekedési, ipari és kereskedelmi központja lett.

A 19. század második felétől létezett egy másik közigazgatási egység is, Újdombóvár, amely eszmei község volt, az Esterházy-uradalom pusztáit fogta össze, majd 1913-ban nagyközséggé szervezték.

1895-ben az addig Tamási székhelyű dombóvári járást ketté osztották, s 1896-ban megkezdte működését a szolgabírói hivatal. 1902-ben a település neve Ódombóvárról Dombóvárra változott.

A mai Újdombóvár városrész kialakulása 1918-ban kezdődött, amikor az Esterházy-birtokból 200 kataszteri holdat kimértek 591 építési teleknek. Sok vasutas, kisember kezdett itt építkezni, és kinőtt a földből a Telep. A két település közigazgatási egyesítése 1946-ban történt meg.

A két világháború között megindult iparosodás nagy része is a mezőgazdasághoz kapcsolódott: konzervgyár, vajgyár, kendergyár.

Az 1960-as, 70-es években az ötéves tervek keretében több üzemben korszerűsítésre és új üzemek létesítésére került sor. Így jött létre a kenyérgyár, a kesztyűgyár, a Láng Gépgyár és a Pátria Nyomda, majd a Csavaripari Vállalat.

1970. április 1-jén Dombóvárt várossá nyilvánították, ami újabb lendületet adott az iparnak és a kereskedelemnek. Áruház, szálloda, művelődési ház, új iskolák épültek, torna- és sportcsarnokok létesültek. 1973-ban kezdődött Dombóvár legfőbb idegenforgalmi vonzerejének, Gunarasnak a termál-, és gyógyfürdőnek az építése.

Az 1990-es rendszerváltás az ipart érintette leginkább, ugyanis ezen cégek dombóvári leányvállalataikat számolták fel először gazdasági nehézségeik leküzdésére. Ezzel új fogalmat tanult a város, a munkanélküliséget.

Fejlődése során Dombóvár több településkép-változáson ment keresztül. Az önkormányzat legújabb terve - mely a gazdasági szerkezetváltozás alapját is biztosítja – a fürdővárosi arculat tudatos felépítése. Az elmúlt néhány évben megújult az Arany János tér és a Hunyadi tér környéke. A pihenést, a feltöltődést szolgálják a számos helyen sétálásra alkalmassá tett utcák és sétányok, a közterületeken elhelyezett padok, új játszóterek, rendezett képet mutató építészeti értékek, a történelmi emlékek, illetve emlékművek.